Óvodai élményeim Németországban egy 3 éves kisfiú anyukájaként

óvoda rajzolás

Még az év elején költöztünk ki férjemmel és 3 éves kisfiunkkal, Zalánnal, egy német kisvárosba. Az elején nagyon tartottam attól, hogyan fogunk beilleszkedni a német nyelv hiányos ismerete végett. Igaz a férjem tökéletesen beszél németül, de én a konyhanyelvet is alig, fiúnk pedig csak magyarul beszél. Természetesen az ovik kiválasztásakor nem egyedül kellett döntenem, a férjem mindenben segített, így azzal nem is volt probléma. Hamar találtunk egy szuper óvodát a közelben, ahova fel is vették csemeténket.

Kezdeti óvodai nehézségek

Ahogy sejtettem nem ment könnyen a beszoktatás. Zalán egyébként is egy visszahúzódóbb, félénkebb gyermek, nehezen nyílik meg új társaságban. Így pedig, hogy még nyelvi akadályok is nehezítették az óvónőkkel és kis csoportáraival a kommunikációt, nehezen alakult ki a kötődés. Viszont ahogy teltek múltak a napok, hetek, észrevettem, hogy egyre több német szó ragad rá és előfordult olyan is, hogy miközben mesélte az aktuális ovis élményeket egy-egy szót németül használt (ahogy az óvodában azt hallotta). Gondolom ennek köszönhetően is, kialakultak a kis baráti körei és már az óvónőkkel is felszabadultan tudott viselkedni. Ehhez egyébként kb. 3-4 hónapra volt szükség. Mondanom sem kell, nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen gyorsan feltalálta magát és minden nehézség ellenére beilleszkedett.

Az óvodáról általában

Mivel ahány óvoda annyiféle tapasztalat, így én csak a sajátomról tudok beszámolni. Az ovi nagyon jól felszerelt, kint is, bent is. A csoportok átlagos létszámúak, 23-25 gyerek van egy csoportban. A hétköznapokat színes programokkal tarkítják, a szokásos karácsonyi, farsangi mulatságok mellett, itt minimum havonta van valamilyen kis esemény, amikhez sokszor a szülők is csatlakozhatnak. Ilyen a közös szülői süti vásár, piacra menés, Márton napi körmenet… stb. Ezeknek a programoknak hála szuper kis szülői közösség alakult ki, aminek köszönhetően az én nyelvtudásom is sokat fejlődött.

Mindent összevetve azt tudom mondani, hogy az itteni ovik (legalábbis amiről hallottam), nagyon gyerekközpontúak és talán kicsit lazábbak mint az otthoniak. Persze itt is vannak szabályok, napi rutin és a többi, de például itt a délutáni alvás szabadon választható. Amelyik gyerek nem igényli, annak nem kötelező csendben feküdnie az ágyán, elmehet rajzolni, mesét olvasni, vagy más játékkal elfoglalni magát.

Ahhoz, hogy én is jó kapcsolatot tudjak kialakítani az óvónőkkel, nekem is fejlesztenem kellett a német nyelvtudásomat. A kommunikációban ami nekem nagyon sokat segített az elején, az Lupán Ágnes egyik letölthető könyve, a A 100 legfontosabb német ige – példamondatokkal című ebookja. Nagyon gyakorlati és szuper hasznos kis gyűjtemény, bátran ajánlom mindenkinek!

Óvoda Németországban

Az abortusz pszichológiája

Az abortuszra ítélt magzatokat anyjuk, apjuk, környezetük „véletlennek” vagy „balesetnek” tekinti, akik nem kívánatosak, nem jókor jöttek. Egy nő, aki megkeményíti a szívét, és eldönti, hogy elpusztítja magzatát, nyilván nem akar magába nézni, nem akarja kideríteni magában azt, hogy mindez miért történik is vele. Akik azonban egy kicsit is hajlandóak foglalkozni a lelkükben zajló folyamatokkal, meglepő eredményekre juthatnak.
A pszichológia már ismeri a lelki áttetszőség fogalmát, ami azt jelenti, hogy a terhes nő egy különleges lelkiállapotba kerül, melynek eredményeképp szokatlanul könnyen hozzáfér a vele történt régmúlt eseményeihez. Könnyedén felidézi azokat az érzéseket, gondolatokat, melyek gyermekkorában történtek, akár még saját magzat vagy csecsemőkori átéléseihez, élményeihez is hozzájuthat. Ebben a különleges időszakban ugyanis megszűnik a tudatosságnak az a gátja, ami a nem terhes emberekben automatikusan benne van.
Ha egy nő úgy dönt, hogy hajlandó magába nézni, és megérteni, hogy az élete miért került ebbe a helyzetbe, lehet, hogy választ talál a kérdéseire önmagában és a gyermekét is meg fogja tudni tartani.

Milyen régmúlt események befolyásolhatják az abortusz melletti döntést?

Itt elsődlegesen az anya-lánya kapcsolatra kell irányítani a figyelmet, mivel ennek van legnagyobb hatása egy lánygyermek életére. Ezt a kapcsolatot egészen a fogantatástól kezdve kell értékelni: az anya vajon kívánta-e lánya megszületését, örült-e neki? Az anya vajon fiúnak vagy lánynak várta gyermekét? Egy fiúnak várt lánygyermek ösztönösen fiúként akar felnőni, és erős karrierista személyiséggé válhat, a mélyben elutasítva a nőiségét és a lehetséges anyai hivatást.
Kérdés még az is, hogyan nevelkedett a lánygyermek? Mennyire volt szilárd, biztos, pozitív érzelmi kapcsolata az anyjával? Ez a kapcsolat nem volt-e hideg vagy pedig éppen ellenkezően túl szoros? Milyen neheztelések, harag, vagy gyűlölet van a lányban anyja iránt? Az anya iránti gyűlölet, ami lehet tudattalan vagy elfojtott is, arra készteti a nőt, hogy megölje magában anyja képét magzatának elvetetése által.

Mindezek a kérdések két alapvető kérdéshez szeretnének közelebb vinni: az illető nő elfogadja-e magát nőként és el tudja-e képzelni magát anyaként? A nőiség elfogadása maga után vonja az anyaság elfogadását is, ami egy nőt meggátol abban, hogy elpusztítsa magzatát. Ezt hívjuk anyai ösztönnek.

Ha még mélyebbre ásunk a lélek dolgaiban, kiderül, hogy a nőnek az anyjával való kapcsolata kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy képes lesz-e önmagát nőként és jövendőbeli anyaként elfogadni. Ehhez a nőnek anyja hozzájárulására van szüksége. Ha túl szoros az anya-lánya kapcsolat, akkor ez oka lehet terméketlenségnek, vetélésnek, abortusznak, mivel a nő bűntudatot érez amiatt, hogy anyjától el akar szakadni az anyasága által. Egy ilyen szoros kapcsolatban nincs helye egy gyermeknek. Az abortusz és a vetélés arra való lelki kísérlet a lány részéről, hogy megszabaduljon anyjával való túl szoros kapcsolatától.
Ha egy anyának túl nehéz élete volt, akkor az is megtörténhet, hogy a lánya az abortusz átélésével vállalja át szenvedéseinek egy részét, így végre megkaphatja anyja hozzájárulását a nőként és anyaként való élethez.

Az is előfordulhat, hogy a lány az abortusszal anyja életének egy elemét akarja helyrehozni. Erre példa egy anya, akit 23 évesen megerőszakoltak és a lánya, aki 23 évesen abortuszon esett át.
A nem kívánt terhesség sokszor nem véletlenül következik be, hanem a nő tudattalanjában játszódó vágyak és folyamatok eredményeként. Ilyenek lehetnek például:

A nő be akarja bizonyítani magának, hogy tud gyermeket foganni még akkor is, ha ezt a gyermeket most nem fogja megszülni. A nő tudat alatt vágyhat gyermekre még akkor is, ha ezt nem akarja elfogadni. A megfoganás ennek a tudattalan vágynak a kifejeződése. A terhesség bekövetkezhet valamilyen nehéz élethelyzet után is, például betegség, munkanélküliség, gyász után. Ilyenkor a terhesség lehet védekezés, és annak a jele a nő számára, hogy él.

Egy nőben tehát sokféle érzelmi hatás miatt nem tudhat megszületni a nőiség elfogadása, amiből következik az anyai hivatás elfogadása. Ez utóbbi pedig a gyermek utáni vággyal indul.