november 20, 2017 Jergel Timea®

Sétálok az utcán, olyan céltalan az életem. Csak bolyongok és rémülten keresek. Keresek kutatok, fürkésző tekintetek, rémült emberek. Mindenki eltávolodik, ahogy közelebb érek, elfordítják fejüket. Kezemet nyújtom, de ellökik messzire. Hiába próbálok nyúlni valaki felé, nem enged. Kérdő tekintetem keresi, azt az arcot, amely felel, amely elmondja, hogy ki vagyok és hova menjek. Nekem nem volt előző életem, nem volt senki mellettem. Egy erdőben éltem. Egy rózsabokor volt a faházam mellett. Csak annyit tudtam róla, hogyha nőttek a vadhajtások rajta jó idő lesz, és hogyha hullatja a leveleit napról napra hidegebb lesz. De most elmenekültem, mert így nem volt jó,…

november 16, 2017 Jergel Timea®

Talán Ti még nem tudjátok, de én híres ember leszek. Olyan híres, hogy a világon minden ember ismeri a nevem. Minden ember felismer. Most kíváncsi vagy, hogy miben leszek híres, mi az, amit nálad, nála és mindenki másnál jobban tudok? Képzeljétek, érzem a pici sejtjeimben, érzem minden apró részemben, hogy ez így lesz. Eleinte mesékből tanulok mindent el. Azt, hogy hogyan élt Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika és a többiek. Később én játszom el. Lehet, hogy anya ruháiban, kopogós cipőiben mutatom be nektek, milyen egy igazi táncos lábú díva. Engem művésznőnek szólítanak és fergeteges tapsviharral fogadnak. Tapsolnak, ha meglátnak, tapsolnak, ha vége…

november 16, 2017 Jergel Timea®

Az előző bejegyzésben, már írtam róla, hogy mit érzek ha bántják a gyerekeimet. Arról, hogy mire figyeljenek oda ha úgy érzik, hogy valaki durván bánik velük. És akkor fogalmazódott meg bennem, hogy arról is kell írnom, hogy tényleg szükség van arra, hogy megvédjem minden esetben. Meddig kell mellette állnom, és meddig kell támogatnom ilyen esetben. Hogy miért is írom ezt? Ugye a gyerek a gyerek, én meg én vagyok, vagyis a gyerekünk nem mi vagyunk. Nehéz megtartani, hogy ne lépjem át a képzeletbeli határt.  Ha folyamatosan kimentem az adott helyzetből, akkor nem tanul meg választani, hiszen én választok helyette azzal,…

november 15, 2017 Jergel Timea®

Gyerekként sosem találkoztam ilyen esettel. Sosem kellett megtapasztalnom, hogy az akkori társaim kiközösítenek, csúfolnak, vagy még ennél is rosszabb, testi erővel bántanak. Talán egy egyszerű átlagos kis csajszi voltam, aki sosem akart kitűnni, aki sosem akart többet és nagyobbat mutatni, mint az akkori társai. És ezidáig soha, de soha eszembe nem jutott, hogy egyszer ilyesmivel kell foglalkoznom. Most miért írom, joggal kérdezitek? Nos azóta, minden más lett, azóta én is szülő lettem, van két gyerekem. Azóta, mindent átértékeltem, azóta, mindent másképpen élek meg. És egy nagyon rossz érzés fog el, akkor ha valaki bántja a gyerekemet. “Ha a gyerekemet bántják…

november 15, 2017 Jergel Timea®

Emlékszem gyermekként mennyire vártuk a karácsonyt. Mennyire meghitt volt az együtt töltött idő a családdal. A családdal azokkal, akikkel ritkábban találkoztunk a hétköznapokban. Mennyire vártam mindig, hogy kapjak valamit ajándékba. És most, hogy szülő vagyok minden  megváltozott, minden más mint régen. Valahogy úgy érzem, hogy a karácsony sem olyan mint régen. Ma már mindenki a tökéletességre törekszik. Mindenki a legjobb ajándékot szeretné megvenni a családtagjainak. Mindenki elhalmozza a gyerekeket ajándékkal. Ma szinte mindenki elveszik a karácsony forgatagába, és képesek vagyunk teljesen a hatása alá kerülni. És, hogy milyen a boldog karácsony, és milyen a helyes értékrend azt könnyen elfelejtjük. Miről…

november 4, 2017 Jergel Timea®

Az előző bejegyzésben, már olvashattatok arról, hogy melyek azok a dolgok,amiket mindenképpen még meg kell tennem karácsony előtt. Most pedig hoztam nektek két csokis süteményt, karácsonyi köntösben. Tudjátok ahhoz, hogy a karácsony úgy legyen jó ahogy van, és ne vigye el az embert a valódi hangulattól, amit valójában ez az ünnep képvisel, ahhoz már jóval előtte átgondolom és kipróbálok többféle desszertet. Most éppen egy csokis Brownie-t készítettem Jamie Oliver receptje alapján és egy régi bécsi különlegességet a Sacher tortát. A csokis Brownie elkészítése igazán egyszerű, és még nagyon sok időt sem vesz igénybe, viszont a sütése annál nagyobb figyelmet igényel….

október 29, 2017 Jergel Timea®

Talán tényleg ez most közhelyesnek mondható, de szinte felfoghatatlan, ahogy repül az idő. Miért is mondom, mert éppen 56 nap és itt a karácsony. Még kimondani is fura, karácsony. De még mielőtt, elkezdenék tervezgetni, hogy milyen is legyen a karácsony, előtte még néhány dolgot még be kell fejeznem, meg kell tennem.   1.Kinek ne lenne ismerős téma, a karácsony utáni diéta. Ugye -ugye! A jobbnál jobb ételek, a vendégségbe járás, és a vendégek fogadása állandó lakmározással jár. Mikor nem csak eszel, hanem fulra eszed magad. Majd megfogadod, az ünnepek után diétába kezdesz. Idén nem akarok ebbe a cipőbe esni, ezért…

október 25, 2017 Jergel Timea®

Néha megyek az utcán, ülök az autóban a lámpánál, vagy csak az internetet böngészem és szembejönnek velem esetek, helyzetek. Olyanok, amelyek elgondolkodtatnak és meghatározzák az énemet. Hogy most miért írom ezt, egy ilyen eset kapcsán gondoltam el, hogy megírom, milyenek vagyunk mi emberek. Az utca embere Sokszor elnézem, hogyan viselkednek az utcán az emberek. Gyakran elszörnyülködök, hogy egy egy dolgot miért tettek, tesznek meg. A telefon mindenkinek lóg a kezében, a fülhallgató lóg a fülekben. Gyakorlatilag egy titkos ügynököt sem lehetne felismerni, mert bárki az lehet. A telefonbeszélgetéseket olyan hangosan bonyolítják le egyes emberek, hogy éppen az az érzésem, hogy…

október 19, 2017 Jergel Timea®

Reggeli történetem, amely már megint meghatározta egész napos kedvemet. Kisebbik fiamat óvodába vittem. Az óvoda előtti buszmegálló tömve volt váró emberekkel. Felnőttekkel, gyerekekkel. Lavírozni kellett, itt ott megállni, arrébb lépni. A nagy tömegben és a nagy sietségben egy gyerek könyörgő hangjára lettem figyelmes. Éppen az idősödő nagypapájától akart elbúcsúzni a tömegben. Ahogy kivettem  a nagypapa talán az érkező buszra várt, a kislány az anyával továbbmenne. – Papa, adok egy puszit! – szólt kedvesen a kislány. – Nem kell! – határozottan utasította el a nagypapa a kislányt. A kislány még kétszer próbálkozott a nagypapánál. Először ismét puszit kért tőle, éppen ugyanúgy,…

október 17, 2017 Jergel Timea®

A te szüleid is mindig ráolvastak a fejedre dolgokat? Te meg egyáltalán nem értetted, miért van szükségük erre!? Emlékszem sokszor a frász kerülgetett, hogy mit akarnak már megint tőlem, miért nekem mondják már megint a véleményüket el. Miből gondolják, hogy ez engem érdekel! Ismerős a helyzet, mikor a szüleid gyerekként állandóan papoltak neked? Vagy csak te érezted úgy, hogy papolnak. Aztán most, hogy anyaként átélem, megélem, rájövök mennyire igazuk volt mindenben. 1.Tanulj, amíg csak lehet, később már nehezebb lesz! Mikor kötelező volt a tanulás, valahogyan engem sosem érdekelt. Bezzeg mikor magamtól adtam tanulásra a fejem, olyan eredményeket produkáltam, hogy még…