október 3, 2017 Jergel Timea® 0Comment

Eszter az After Birth Blog szerzője őszintén ír második terhességéről. Arról, hogy milyen különbségeket tapasztal terhesség és terhesség között. Arról, hogy milyen kihívás előtt áll! És arról, hogy hogyan éli meg, hogy hamarosan kétgyermekes anyukává válik. – VENDÉGBLOGGER

Terhesség 2.0

 

Az egész úgy kezdődött, hogy terhes lettem. Újra. 😀 Nem akartunk nagy korkülönbséget a két gyerek között, és azt hiszem ezt teljesítettük: ha minden a tervek szerint halad, 19 hónap lesz a korkülönbség. Hallottam jót és rosszat is a kis korkülönbségről (meg a nagyról is), szerintem nincsen „megfelelő” időpont sem első, sem többedik gyerekvállaláshoz.

Tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz, de mit ér az élet kihívások nélkül? 😀

Ez a második terhesség, sokban különbözik az elsőtől. Egyik fő különbség, az idő. E-re rengeteg jutott, készültem lelkileg, testileg, ahogy a nagykönyv írja. Mozogtam végig, pihentem amikor csak tudtam, állandóan ő járt az eszemben. Férjem ott volt minden egyes vizsgálaton, tényleg a terhesség körül forgott az életünk. Ez most lehetetlen.

Nem is tudom hogyan, de már a 35. héten járunk. Hát hova tűntek ezek a hetek?! Még fel sem fogtam, hogy újra babát várunk! Önmagamra figyelés? Ugyan már! Egy totyogó mellett ilyeneket el lehet felejteni. E 1,5 éves örökmozgó, és állandó felfedező. Kondibérletre nincs szükségem, cserébe az elhízástól sem kell tartanom. Nagy hassal a legjobb a játszóházban alagutakban bújkálni, meg futni a gyerek után… Pihenni? Aludni? Hahaha. 😀

Ezeket még könnyen el is fogadom, számítottam erre. De a lelki része meglepett. Állandó lelkiismeretfurdalásom van. Részben E felé, hogy nem jut annyi energiám rá már, hogy sokszor türelmetlen vagyok vele, hogy fizikailag nem bírom úgy, ahogy szeretném. Részben pedig a második baba felé, hogy úgy érzem, már most elhanyagolom. A probléma ott gyökerezik, hogy mindkét gyereknek 100%-ot szeretnék nyújtani, miközben ez lehetetlen.

E kitölti az életünket jelenleg, és soha nem éreztem még ekkora boldogságot. Tiszta szívemből szeretem, és nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz ez 2 gyerekkel. Kevésbé szeretem majd E-t, hogy jusson a másiknak is? Vagy lehet 2 embert is ennyire szeretni? Hogyan tudok majd jó anyukája lenni 2 csöppségnek? Már most sem elég semmire az idő, mi lesz itt ha 2-en akarnak majd egyszerre? Mi van, ha utálni fogják egymást? Ezekről már megint nem beszél senki.

Szerintem fontos, hogy minden segítséget el kell fogadni, ki kell használni, 2 mini gyerekkel meg pláne. Legyen az egy anyukád által főzött ebéd, vagy csak 5 perc a zuhany alatt egyedül. Bármi, ami segít megőrizni az ép eszedet. (Emlékszem E-vel mennyire örültem, ha a férjem hazaért, és egyedül elmehettem boltba. Az utca túloldalára.:D) Túlélés a kulcsszó, nem a tökéletesség. Biztos vagyok benne, hogy valahogy majd boldogulunk, és remélem közben élvezni is tudjuk majd az együtt töltött időt.

Irreális félelmek? Lehet. De ez vagyok én jelenleg. Tele félelmekkel, végtelenül boldogan. Amíg a gyerekeim egészségesek, jól fejlődnek és boldogok, addig minden rendben. Addig szaladhat a lakás, ehetünk tejfölös tésztát, és akkor sem dől össze a világ, ha néha tv-t néz a gyerek. Én meg majd alszok 10 év múlva.

 

Követni tudsz:

instagram: @afterbirthblog

https://afterbirthblog.wordpress.com/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.