szeptember 14, 2017 Jergel Timea® 0Comment

Régen talán kevésbé, mára már annál gyakrabban vágyom az egyedüllétre. No nem azért, mert nem szeretem a társaságot, a közösséget, az embereket.Csupán csak arról,van szó,hogy a mai információ dús, rohanó világban felbecsülhetetlen érték az egyedül, saját kis világomban töltött és megélt idő.

Imádott két fiam mellett számos feladatot oszt rám az élet, amiért szintén hálás vagyok (de erről egy későbbi bejegyzésbe visszatérek),de mára már megtanultam, hogy a legjobban úgy tudok feltöltődni és élvezni az életet,ha hagyok magamnak lehetőséget az egyedüllétre.

Az egyedüllétre,mely nem arról szól, hogy csak ülök valahol és nézek ki a fejemből, és megpróbálok nem gondolni semmire és nem foglalkozni semmivel. És még csak nem is arról, hogy elzavarok mindenkit magam mellől, ha éppen egyedül szeretnék lenni.

Inkább arról szól, hogy elmegyek egyedül sétálni. Könyvet veszek a kezembe, mellyel félrehúzódom egy csendes nyugodt sarokba. Sétálás közben rengeteg gondolatom támad, ilyenkor minden inspirál és megihlet. Szinte felszabadulnak bennem a jobbnál jobb ötletek, rendeződnek a gondolataim.

Az olvasás számomra megnyitja a lehetetlent. Olyan világba repít éppen és az lehetek, amit magamnak elképzelek.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

Puszi Nektek!

 

Kövess ITT-FACEBOOK oldalamon és ITT-INSTAGRAM oldalamon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.