Idegbajt kapsz attól,ahogy néhány anyuka, kioktatóan beszél a gyerekével más emberek előtt? Pontosabban porig alázó, mindig csak vádoló stílusban a strand büfében üdítő vagy étel vásárlás közben. Erről hallgattam ki a sorban mögöttem álló családot!

Ebben a tikkasztó melegben a legjobb hétvégi programok egyikét választottuk, családommal strandolni voltunk. A nap közepére megéheztek a gyerekek, úgy döntöttünk gyrost eszünk. A büfénél természetesen óriási volt a sor.

Amúgy is türelmetlenül vártuk a nagy melegben sorunkat,mikor arra lettem figyelmes, hogy a mögöttem álló anyuka és egy körülbelül tíz – tizenkét éves fiú érdekes beszélgetésbe kezdtek. Eleinte próbáltam nem odafigyelni, és nem meghallani amit beszélnek. De mint, minden gyerekes szülő tudja, a gyerekek mindent meghallanak, aztán gyorsan le is reagálnak. Így az én nagyobbik fiam is meghallotta, ahogy a mögöttünk álló anyuka éppen nyomdafestéket nem tűrő modorral támad a fiának.

Anyuka: Állandóan hazudozol, elegem van már belőled! 

Amit a  kisfiú szótlanul tűrt, az én nagy fiam mindjárt észrevett. Ekkor hozzám hajolt és a fülembe súgta: “Hallottad anya?” Természetesen hallottam,és őszintén bevallom rettentően dühített. Először is miért beszél így ezzel a gyerekkel? Másodszor miért,itt beszéli meg a gyerekkel? Amíg én ezen tűnődtem az anyuka megállás nélkül, egyre hangosabban folytatta.

Anyuka: Miért kell hazudoznod? Bármit teszel mindenek  hazugság a vége! Undorító a viselkedésed!

Ha a gyerekek nem lettek volna éhesek,talán még a sorból is kilépek. Az a fiú semmit nem szól, még csak meg sem cáfolta anyuka állítását. Meg sem próbálta magát megvédeni. Közben sorra kerültünk, megrendeltem az ételt. A mögöttünk álló anyukához és fiúhoz csatlakozott az apuka.  Aki döbbenetemre tovább folytatta, amit az anyuka elkezdett.

Apuka: Utáljuk a viselkedésedet, sosem tanulsz belőle, mindig ide lyukadunk ki. Hogy gondolod,meddig folytathatod ezt így? Annyira elegünk van már belőled!

Ezek a mondatok után a döbbenettől kikerekedett a szemem a kiszolgáló csajszival összenéztünk szerintem pontosan arra gondolt, amire én. Szinte feszengve álltam a sorba a gyerekekkel, én teljesen zavarba voltam minden egyes elhangzott szó után. Nem is értem, miért kerültünk ilyen helyzetbe.

Ezek a szülők nem gondolnak ilyenre. Nem mindenki akar részese lenni egy ilyen nyomorult beszélgetésnek.

Mint ahogyan én sem és a gyerekeim se. Annyira megkönnyebbültem a gyros elkészült.Távozáskor viszont szembe néztem a szülőkkel, a dühöm ellenére nagyon kíváncsi voltam mindkettőre. A sor még hosszú volt, gondolom rajtam kívül többen is hallották a szülői intelmeket.

Ui: Igazából véve nem tisztem személyeskedni és nem is akarok. A véleményem a sajátom, de ha  a gyerekemmel valami probléma van azt nem egy ilyen helyen beszélem meg vele.

1. Az csak kettőnkre tartozik,tehát otthon négyszemközt beszélem meg vele. Az intelligencia ott kezdődik, hogy tudni kell mindent a maga  helyén kezelni.
2. A folyamatos vádolás csak a hárítás része.
3. Miért hiszik, hogy ezzel megoldották a problémát. Azért, mert leszidta a gyereket akkor, ő mindent megtett, milyen jó neveli a gyereket. Egy nagy francot, semmit nem oldott meg vele, hiszen a probléma ottmaradt. Azt kellene megbeszélni vele,hogy miért teszi mindezt, megvizsgálni mi az oka a viselkedésének, mire akarja felhívni a figyelmet ?

Ti kerültetek hasonló helyzetbe?

Nektek mi a véleményetek az ilyen esetekről?

Kövess ITT-FACEBOOK és ITT-INSTAGRAM is!