június 22, 2017 Jergel Timea® 0Comment

Egy introvertált anya és egy extrovertált kamasz családi élete

Soha nem foglalkoztam azzal, hogy milyen a személyiségem egészen addig, míg a gyerekem meg nem született. Talán azonnal nem jöttem erre rá, de az első egy hónap történései hamar rádöbbentettek személyiségemre. Azt hiszem életem első nagy pofonját akkor kaptam,

Úr Isten introvertált vagyok egy  újszülött gyerekkel!

Én szeretem a csendet, szeretek magam elé bámulni, és elmerülni a gondolataiban. Csak úgy lenni, csak úgy ülni. Nem vagyok mogorva és nem is vagyok embergyülölő! Jó a szociális készségem és van önbecsülésem! Nem vagyok visszahúzódó sem beképzelt!

Ádáz küzdelmet vívtam magamban, mikor felsírt a gyerek, pedig még csak most fektettem le, vagy épp most etettem meg. De én nem szeretném most kivenni az ágyból, nem szeretnék beszélni hozzá. Valahogy nem is jönnek a szavak a számra. Talán nem is vagyok itt vele. Csak ülök némán és bámulom, majd megsimogatom, ilyenkor a sírásból mosoly születik. Aztán én is mosolygok, már nem bambulok. De még idő kell, azt hiszem több idő, hogy átgondoljam, hogy mit kezdjek a személyisegemmel most.

Mint minden gyerek az enyém is fejlődni kezdett. Néha nem a nagykönyvben leírtak szerint ( előbb mászott és csak később tudott megülni ), de végülis úgyanúgy fejlődött. Amikor a gügyögést felváltotta a beszéd sírtam örömömben. Majd szebbnél szebb dolgok következtek, míg négy éves nem lett! Életem második pofonját akkor kaptam meg!

A gyerekem teljesen az ellentétem. Szembe kellett néznem vele, extrovertált a személyisége!

Unatkozik egyedül, állandóan társaságra vágyik. Ha véletlenül magára marad, pár percen belül a mobiljáért nyúl! Állandóan kérdez! A tv-t nézve is kommentel mindent! Szó szerint mindent! Nem is értem sokszor, hogyan hallja, hogy mi megy a tv-ben.  Rengeteg a története, tele van élménnyel. Szinte a lételeme, hogy meséljen.

Mára már megtanultam egyensúlyba hozni a személyiségünket. És jól megvagyunk így!

Ma már a tekintetemből tudja, hogy mikor kérdezzen! Még ha nem is érti, hogy mi ez, de tiszteletbe tartja, hogy nekem ilyen a beállítottságom! Remélem idővel megérti, hogy nem az én választásom volt ez, és nem is egy életstílus, amit magamra vettem. Én ilyennek születtem.

Ne maradj le semmiről! Kövess Facebookon és Instagramon is!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.