május 7, 2017 Jergel Timea® 0Comment

Ti kerültetek már olyan helyzetbe, mikor a gyereked azzal vádolt meg, hogy miattad történnek a dolgok úgy? Vagy, hogy te vagy a hibás a jelenlegi helyzetéért?

Na ember legyen, vagyis anya legyen a talpán, aki ezt csendben végig tudja hallgatni!

Mit is tehetsz ilyenkor?

Talán legelőször az amúgy még “butácska” gondolkodású gyerekednek megpróbálod elmagyarázni, hogy minden ami történik érte van! Neki jobb legyen holnap, holnapután, azután!

Ezt vagy megérti és elfogadja. Vagy úgy csinál mintha értené, de elfogadja. Vagy jönnek a szándékosan, direkt, magára figyelmet felhívó lázadások. Ez akár hangos nyafogások formájában, vagy hangosan kiabáló, hangos zenét hallgató, vagy hamisan éneklő állapotok. Vagy az akkor sem úgy csináló, szándékosan elrontó feladatmegoldások.

Eleinte rettentően bántott, aztán idegesített! Idegesített, hogy miért nem érti meg! Mindenképpen meg szerettem volna vele értetni, hogy minden érte van! De ez sehogy sem jött össze!

Végül úgy tettem mintha nem venném észre a viselkedését. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzéseit, “beszólásait”. Rövid időn belül, ez a lázadó magatartásforma és az anya vádolási projekt abbamaradt.

Rájöttem,  hogy ha nem foglalozom vele unalmassá válik számára, az hogy engem hibáztasson. Egy komolyabb beszélgetés után, még az is kiderült, hogy az volt a problémája hogy:

nem hagytam azt csinálni neki, amit szeretett volna!

Nem mehetett oda és akkor játszani, amikor szeretett volna! Nem azt tehette amihez éppen kedve volt!

Egyszóval én mint anya, nem hagytam “élni”!

A beszélgetésnek rövid időn belül hatékony eredménye lett. Azt nem állítom, hogy most már érti, hogy mit miért teszünk, de az biztos, hogy saját életterének meghagyásával komoly előrelépéseket tettünk.

Ti kerültetek ilyen helyzetbe?

Ne maradj le semmiről kövess ITT és FACEBOOK és INSTAGRAM oldalamon!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.