március 31, 2017 Jergel Timea® 0Comment

Tudjátok ritka pillanatok egyike, mikor anyaként ruhát vásárolni megyek.

Néha nekem is kell!

Amolyan lelket melengető és szépítő vásárlások az ilyenek. Nos ilyen alkalommal egy gyönyörű trendi natúr színű magas derekú szövet nadrágot vettem. De erre a nadrágra majd később visszatérek.

Üzletről üzletre mentem, amolyan nőciként próbálgattam tettem, vettem.  Játszottam a színekkel, minden ruhán fodrot és masnit kerestem. Minél több fodor volt rajta, annál jobban tettszett.

A lágy csipke kardigán romantikus hangulatba ejtett.

S képzeljétek még egy merész csipkeruhát is felvettem. Irtó nőiesnek éreztem magam benne, de megvenni nem mertem. Éppen csak a biztatás hiányzott nekem.

 

Gyerekkorom kedvenc cukor árnyalatú színeitől pompázó  ruhák, cipők, kiegészítők ezrei hemzsegnek az üzletek polcain óriási logóval vagy felirattal díszítve!

 

Dolgozó nőként  a kicsit visszafogottabb darabokat kerestem. Egyik ilyen kedvencem egy trükkös szabású lábat sejtető szoknya lett. A tavasz közeledtével két cipellővel leptem magamat meg. A sikkes szoknyához egy pasztell színű lézer vágott bokacipőt vettem. Míg a nadrágokhoz egy fűzős flatform-ot kerestem. Még begyűjtöttem egy romantikus fodros felsőt és egy farmert.

Mire mindennel végeztem délután kettő lett! (Pedig tíz órakor jöttem.) De pont erre volt most szükségem, hogy feltöltődjek, egyedül vásárlás közben. Legalább fél évben egyszer!

A vásárlás óta majd egy hónap telt el. A munka idő lejártát követően az óvodába sietek. A cipőt még fel sem adtam a gyerekre, már veszekednek. (Pedig ők jó testvérek!) Azt, hogy min vesztek össze már nem is tudják a következő percben. A nagy kibékülést követően sorolni kezdik, hogy mit szeretnének. Szinte versengve kiabálják “anya, anya, anya” egymást túlüvöltve. Úgy érzem ez a két gyerek bárkit megenne reggelire! Hangosak és folyamatosan beszélnek. Néha figyelnem kell, hogy levegőt vesznek-e? A fejem pár perc elteltével zsongani kezd. Szinte menekülve veszem a táskákat a kezembe és rohanok már az ajtóba álló gyerekekhez.

 Ah, mert megállás nincsen, nekünk mindenhova rohanni, futni kell!

És persze ahogy az udvarra kiléptem, egy jó nagyot estem. A bokám rándult meg, vezetés közben többször is felszisszentem. De ugye valahogy a gyerekeket haza kell vinnem. Emlékeztek még az egy hónapja vett trendi natúr színű magas derekú szövet nadrágomra. Nos az a térdemnél kirepedt!

Néha egyetlen nap alatt anyaként, rengeteg feladatunk akad, és néha itt hagynék mindent, ahogy van. De ez így egy hülyeség, mert érzem, hogy enyém a legszebb hivatás!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a lenti megosztás gomb segítségével és kövess  FACEBOOK  és az INSTAGRAM  oldalamon!