augusztus 27, 2016 Jergel Timea® 0Comment

A történet valódiságára való tekintettel időt és helyet csak megközelítve írom meg.

Történetem szerint egy délután autóba ültem. Mindent a megszokott  mindennapi teendőim szerint tettem, csak szerencsére egyedül én ültem az autóba be.
Azóta is többször elgondolkodom ezen az esten. Na szóval, hogy nagyon ne gondolkozzak el, történetem arról  a napról szól,  amikor én újraszülettem.

Ott tartottam, hogy autóba ültem, épp körmöshöz mentem. Talán tíz perc telhetett el, amikor észrevettem a kereszteződésbe behajtó autó nem áll meg. Mire a gondolatom felfogta cselekedetemet, már szilánkos szélvédőre eszméltem. Na igen jól sejtitek frontálisan a kereszteződésbe behajtó elsőbbséget nem adó autónak ütköztem. Annak az autónak a sofőrje ittasan vezetett. Talán fel sem fogta, hogy mit tett!!! Aki olvassa az oldalamat tudja, két kiskorú gyermeket nevelek. A nagyobbik már fel tudta fogni, hogy mi történt velem, megvigasztalni alig lehetett.

Soha nem gondoltam, hogy velem ilyen megtörténhet. Egyik helyen még vidáman elköszönök, s talán a másikra nem érkezek meg. Ha velem valami ott történik, akkor azt sosem tudom meg. Nem láthatom  gyerekeim felnőtté válását, nekik meg anyai szeretet nélkül kell leélni életüket.

Nem az bánt, hogy mindez velem megtörtén. Nem is az bánt, hogy a sofőr  az elsőbbséget nem adta meg. Még csak nem is az bánt, hogy ittas volt. Hanem össze szorul a szívem a gyerekeim fájdalma miatt.

Történetem tanúsága szerint, mindig úgy cselekedj, hogy másoknak ne árts vele! Mielőtt cselekszel csak egy percet mérlegelj. És ha csak egy pici “ha” felmerül benned, ne kockáztass! Állj meg, állj félre, vagy csak fordulj meg!